Palman Zsuzsi képzőművész kompozícióit egyszerű, ismerős természeti formákból – kő, hold, domb, „fű, fa, füst” – építi, amelyek a kollektív belső táj részleteit idézik meg. Formai szempontból a motívumok sűrített jelentését keresi: Mi a formája és mélyebb jelentése egy felhőnek? Mit hordoz magában egy kő vagy egy hegyvonulat? Hogyan épülnek egymásra a gondolati rétegek? Melyik az a pillanat, amikor megszületik a személyes szimbólum? És vajon ennek a pillanatnak van-e valaha vége?”