Varga Tamás
Már gyerekkoromban is azt gondoltam, hogy valami jót, igazit létrehozni nem egyszerű dolog, sokat és hosszú ideig kell azért dolgozni. Ma fotográfusként ugyanezt hiszem.
Munkáim zömét nagyformátumú fényképezőgéppel készítem. Érdeklődésem középpontjában az analóg és történelmi fotóeljárások állnak. Nem kívánok az archaizálók útján haladni, friss, kortárs szemlélettel igyekszem kiaknázni a képek egyediségét, sokszor vegyítve az eljárást a digitális képalkotással. Az alkotás folyamatának minden része izgat és izgalomba hoz. Bonyolult és összetett érzés az, ha egy felvételt kitalálunk, ezt hosszasan érleljük, előkészítjük a hozzá szükséges anyagokat, elvégezzük a manuális feladatokat, igénybe vesszük elődeink eszközeit, gépeit, tudását, majd csak ezek után exponálunk és nem azonnal nézzük vissza a képernyőn. Nekem még fontos a mesterségbeli tudás, vonz a sötétkamrában az egyedüllét, az anyaggal való közvetlen kapcsolat, az egy és megismételhetetlen. Tudom, ez ma nem egy trendi dolog.
Mindezt 21. századi fejjel, szemmel, látásmóddal akarom művelni, figyelve a friss áramlatokat és használva a modern kor vívmányait.