Hajtmanszki Zoltán
Hajtmanszki Zoltán
Balogh Rudolf-díjas fotóművész
1962 december 17-én születtem Budapest nyolcadik kerületében, ugyanazon a napon, amelyen 1770-ben Beethovent megkeresztelték, amelyen 1899-ben Vadas Ernő, a nagy magyar fotográfus, és 1975-ben Milla Jovovich, amerikai színésznő is születtek… 😊
Nem különös tehát, hogy kicsi gyermekkoromtól gondolkodó és művész akartam lenni. Mivel a memóriám enyhén szólva is tökéletlen, végül a fotóművészet műfaját tartottam a leginkább megfelelőnek mindazoknak az ismereteknek, talán tudásoknak a rögzítésére és igazolására, amelyeket megszereztem, de megjegyezni és kifejezni másképp úgysem sikerült volna.
Hivatásos fotográfusként az ELTE Egyetemi Színpadán debütáltam, 1985-ben. Egy év múltán, Kincses Károly meghívására kezdtem el a Színházi Intézet ( ma: Magyar Színháztörténeti Múzeum) számára dolgozni, ahol Kincses Károly távozásáig, 1989-ig dolgozhattam.
1989-től 2007-ig a budapesti , főleg az 5., 6., 7., 8., 9. kerületben, az utcán, és belső udvarokban készült hangulatképeimet a Váci utcai standomon is árusítottam. Ez volt életem legszebb, legszabadabb, legegyenesebb alkotó időszaka.
Közben, 1992-től önálló, szabadúszó dokumentumfotósként is dolgoztam.
Nagy lélegzetű, elmélyült szociológiai indíttatású, kulturális antropológiai módszertanú dokumentum-munkákat igyekeztem rögzíteni, így készítettem el a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatala számára 1992-ben a 4000 felvételből álló, az akkori magyarországi menekülthelyzet egészét, harminchat helyszínen bemutató fénykép anyagomat, amelyből az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának felkérésére (és támogatásával), a Pelikán Kiadónál jelent meg első könyvem, a „Honvágyók (1994)“ című első fotóalbumom, Dr. Ambrus Ágnes és Dr. Nagy Boldizsár szövegeivel. Ugyanígy feldolgoztam képileg a budapesti hajléktalanok akkori szociális helyzetét is, kb. 1000 felvételen, 1994-ben, a budapesti történeti fotóarchívumok számára, amely párosult egy, a budapesti belváros földszinti lakóinak életéről szóló fotó-dokumentummal is.
Fotográfiai hivatásom az volt, hogy hitelesen felmutassam az emberit. 1994 és 2009 között kizárólag ezzel foglalkoztam. Ha csak tehettem, nem csak idehaza, hanem hely-függetlenül is fényképezem témáimat. Az 1989-2009-ig készített Az írástudó című munkám, amely az olvasó, író embert vizsgálta, egy nemzetközi munka volt.
Urbánus és dokumentum fotográfiáimat várostörténeti, topográfiai szempontokkal elsőként a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye kezdte gyűjteni, 1990-ben. Később a Budapesti Történeti Múzeum és a Nemzeti Múzeum, majd a Magyar Fotográfiai Múzeum is fényképgyűjteményeibe fogadott.
2003-ban, első saját kiadású könyvemmel, a Downtown Flaneur című, a jellegzetesen budapesti látványokra épített fotóalbumommal megalapítottam saját fotóművészeti kiadómat, az Exposed Books könyv- és fényképkiadót. Kiadóm második könyve a Toi című, a Párizsban készített utcariportjaimból készült könyvem, amelynek kiadására 2005-ben került sor. 2004-2006 között reprodukciókon is kiadtam a Budapesten készített képeim közül a legkelendőbbeket. Könyveimet és reprodukcióimat budapesti könyvesboltokban, museum-shopokban árusítják viszonteladóim. Elektronikus adathordozón megjelent műveim: az “Elszakadás (2009) ”, a “Még Béke (2009) és az “On Reading (2010)” Című munkáimat Paperless Books Kiadó néven, számozott, limitált példányonként jelentettem meg. Külföldön készített képeimet Párizsban a Shakespeare and Co. könyvesboltban és Lisszabonban a Ler Devagar könyvesházban árusítják. Rendszeres kiállító vagyok a WAMP Hungarian Design Fair budapesti és bécsi megjelenésein, és vendég kiállítóként dolgozom a bécsi Divina Art kézműves és művészeti vásárain.
2006 március 15-én, kiemelkedő fotóművészeti tevékenységemért a legrangosabb magyar fotóművészeti, szakmai kitüntetésben, a Balogh Rudolf-díjban részesítettek. 2007-től tagja voltam a Magyar Fotóművészek Szövetségének is.
Az utóbbi időben természetművészettel rokon fotográfiával próbálkozom, természetből származó alapanyagokra készítem új, efemer fotómunkáimat, illetve olyan technikákat is használok az absztrakt-organikus fotógrafikáim előállításakor, amelyek a természetbe kihelyezve is sokáig megmaradnak.
Az aukcióra felajánlott ‘Gleccserkövek, Monsanto, 2017/2022’ című, fikusz-levélre nyomtatott, 2017-ben felvételezett és 2022-ben elkészült munkám az efemer műfajba tartozik. A portugáliai Monsanto ősi idők óta létező, élő település, és arról híres, hogy házai organikusan, a gleccserkövek közé, azok adottságait kihasználva épültek. Az organikus hordozón lévő efemer kép felvétele Monsanto városának legmagasabb pontjáról készült, és a kilátást, a környező tájat mutatja.
MMXXII.
