Erhardt László
Erhardt Lászlót így mutatta be Katona Klári.
“Alig van vitatottabb dolog a művészetnél. Szeretjük, kritizáljuk, vágyjuk, sosem maradunk közömbösek iránta.
Legalább ennyire tisztázatlanok mozgatói, ami a világ bármely pontján bárkit ugyanúgy hoz az alkotás lázába.
Sokan próbálták már szavakba foglalni lényegét, de a szavak előbb – utóbb kevésnek bizonyulnak.
A művész tökéletesebben fogalmaz hangszerrel, tollal, ecsettel, fényképezőgéppel kezében.
Erhardt László fény – képei beszélgetés kezdemények. Kiragadott, keretbe foglalt hangulatok, melyek a másik általi felismerésre várnak.
Lehet – e emberibb elgondolás annál, mint amit magának megfogalmazott: szépséget találni bármiben.
Egy növény levelének részletében, egy omladozó vakolatban éppúgy, mint egy emberi arcban, könyökhajlatban, vagy a tengerparti homok rajzolatában. Látni, láttatni, felismerni, felismertetni, megérteni, megértésre továbbadni, egyensúlyt hozni a szépség felmutatásán keresztül, visszalopni a színeket a látásba, naggyá tenni a piciségek jelentőségét, ez mozgatja, a dolgok egyszerűsége.
Ez lenne a művészet? Az övé mindenképpen.”
