Másfél évtizede foglalkozok festészettel. Ezt a szavak nélküli gondolkodási formát az utóbbi években egyre inkább korábbi racionális alapú elméleti, tudományos vizsgálódásaim ellenpontjaként és kiegészítéseként éltem meg.
Az utóbbi öt év erősen absztrakt, az előzetes víziókat és terveket lazán kezelő munkáiban azt kutatom, meddig akarhatunk és merhetünk gondolattól elszakított zónákban gázolni, hogyan lehet a határozatlanság terében navigálni, egyensúlyi állapotokat találni, és ez a folyamatmeditáció, képmágia vagy akciómágia hogyan kapcsol majd vissza a gondolatok teréhez, hogyan vonz újra szavakat magához.
Az állandóság illúziójának rögzítése helyett a változást, a mozgásban levést figyelem: nem állandónak észlelt dolgokat mozgásban, hanem a formálódás erőterét.
A szavaktól és tárgyaktól függetlenített folyamat során, az anyag irányított viselkedésének leírásaiban különböző életterületekre vetíthető metaforákat ismerek fel. Emlékezésről, konfliktusról és konszenzusról, párbeszédről, egyensúlyról, harmóniákról és diszharmóniákról, világok közötti átjárásról, paradoxonokról és váratlan feloldásukról. A képek és sorozatok lineáris sorba állítva különféle narratívákba fűzhetők.
Az akvarell kíméletlen médium, nem bocsátja meg a kis félresiklásokat. Transzparensen, bár az idő linearitását kissé megbolygatva mutatja a végeredményhez vezető folyamat minden mozzanatát. Könnyed, de önkényes. A vele való munka tökéletes terepe és metaforája az elengedés és a kontroll gyakorlásának, az egyensúlykeresésnek.
(részlet a 2016 szeptemberében a H13 galériában nyílt kiállításomhoz írt szövegemből)
Köszönjük, hogy részt vesz az aukciónkon!
