Leírás
Pár éve, egy este, otthon ültem és azon gondolkoztam, hogy milyen formákat kellene használnom a képeimen, ahhoz, hogy el tudjam mesélni azt a világot, amit gyerekkorom óta érzékelek. Tudom, hogy itt van, tudom, hogy körülvesz bennünket, de nem igazán lehet beszélni róla, mert a szavak banálissá változtatják. Ekkor találtam az asztalomon egy csigaházat – hogy miért és hogyan került oda, nem tudtam felidézni, pedig biztosan én hoztam a szüleim kertjéből. Egy héttel később lefényképeztem és előhívva a képeket jöttem rá, hogy ezt kerestem: valami hétköznapit, amiben mégis megtalálható az ősi, a mitikus, ha egy sajátos szögből tekintünk rá. Csigaház gyűjtésbe kezdtem, és sorra fotóztam őket. Végül három képpel lettem elégedett, amik egy ma is készülő sorozat alapjai lettek. Ezek közül ezt a törött házat ábrázolót szeretem a legjobban, amely hibái ellenére is tökéletességet sugároz, miközben feltárja számunkra az ismeretlent.
