Még az 1960-as évek közepén, a Képzőművészeti Főiskolán (ma Egyetem) figyeltem arra fel, hogy a térbeliség érzékeltetésére a művészek már a korai reneszánszban talán optikai eszközöket is használhattak.
Később aztán világos lett számomra, amit sokan tudtak, hogy a barokkban már teljesen elterjedt volt a camera obscura használata; különösen a velencei festők alkalmazták.
E témával kapcsolatban azonban megtanultam szakkönyvekből a fényképezést. Nagy szerencsém volt, mert így csak azzal foglalkoztam, amire kíváncsi voltam, amihez kedvem volt. Így aztán a sötétkamra nem egy kellemetlen hely, hanem az az izgalmas hely lett, ahol először láthattam, hogy mennyire tudtam megvalósítani az elképzeléseimet.
Budapest, 2013, július 07.