Takács Máté
“Azt szeretném, hogy soha ne veszítsem el a középpontomat. Középpont nélkül az ember vérgonoszul vigyorgó politikus lesz, vagy öngyilkos, vagy alkoholista, ami ugyanaz.”
Takács Máté 1975-ben született, Budapesten él, képzőművész.
Szabadúszó, autodidakta, polgárpukkasztó, és önkifejezésre nem csak az ecsetet használja: volt rá példa, hogy gerilla kiállítást tartott a Műcsarnok kávézójában, vagy saját lakóházán helyezett el emléktáblát (“Ebben a házban ÉL és ALKOT Takács Máté” felirattal).
Művészetében nem a könnyebb utat választotta: nem tartozik egy csoporthoz sem, nem besorolható, és ez pont jól van így. “Ugyan nem vagyok jó úszó, de szeretek árral szemben úszni. Direkt nem adom fel, ezt súgja az életösztönöm.”
Művei egyetemes kérdéseket boncolgatnak, sokrétűek, elgondolkodtatóak, kritikusak. Festészete önreflektív: bármilyen világi történés hat rá, azt több áttéttel szűri át a lelkén, így a végeredmény nem direkt, nem egyértelmű.
„A groteszk Takács Máté művészi közege, ebben érzi leginkább otthon magát. Képei hol ironikus, hol éles kritikai megfogalmazások napjaink torzult értékrendjével vagy kifejezetten a fogyasztói társadalommal szemben, másrészt abszurd korrajzok.” (Szeifert Judit, Élet és Irodalom)
Munkái:
https://www.instagram.com/mate_takacs_artist/?hl=hu
https://www.facebook.com/gyerekkorom/
