Tóth Kinga

Tóth Kinga (Sárvár, 1983) német irodalomtudomány PhD-hallgató, vizuális-és hangköltő, kulturális programmenedzser. Magyar, német és angol nyelven ír, szövegeit installációkban és performanszokkal mutatja be. Alapítótagja a Szépírók Társasága Női Érdekvédelmi Fórumnak. Nemzetközi intermediális és performatív irodalmi munkájáért Hugo Ball Támogatói Díjjal és Bernard Heidsieck-díjjal tüntették ki. 2021-ben a Villa Waldberta művészprogramjának vendége, fotó-szöveg installációit Tallinban, grafikus költészeti munkáit pedig a Centre Pompidou-ban állították ki. Legutóbb megjelent kötetei: Maislieder (2019, Thanhäuser), PARTY (2020, parasitenpresse), ÍRMAG (2020, YAMA), TRANSIT (2021, SuKulTur), Mondgesichter (Matthes&Seitz) 2022-ben a Hansmann-dij keretein belül a zeneszerző Silvia Rosanival zeneszínház-darabjukat mutatja be a stuttgarti Theater Rampe, közben kiállítása nyílik «sandwich» címmel a zürichi Message Salonban. Web – (publikációk, portfólió, hangköltészeti munkák, performanszok, vizuális költészet, kiállítások stb.): www.kingatoth.com

GARDEN-sorozat

Tóth Kinga GARDEN sorozata szervesen kapcsolódik a 2020-ban megjelent ÍRMAG c. multimediális művészeti albumához, mely témája az antropocén idő utáni (túlélő) ember és a természet (új) viszonya, amikor az ember, vagy a fennmaradt teremtmény megtanulja újra felismerni, újra megismerni a világát, tevékenységének és rombolásának eredményét. A természet meggyógyul és megváltozik, a még emberi életformák feltérképezik új életterüket, és megpróbálnak kapcsolatot létesíteni vele. A régi szabályok nem érvényesek többé, ahogyan a törvények és szokások sem, ezért újra kell fogalmazni, újra kell tanulni őket. 2015 után kezdtem el komolyabban foglalkozni az apácaművészettel, majd 2018-as grazi, 2019-2020-as svájci művészeti ösztöndíjaim ideje alatt kokrétabban is dolgozni a recyclinggal, a saját intim környezetemmel-szemetemmel, használva az apácák javító, pótló, felmutató munkamódszereit is. Mint a diorámákba, az “élő kertjeimbe” belekerültek a saját nagyon közeli maradékaim, új környezetet kialakítva egymással.

Munkáimat (fotós barátom, Kaspar Mattmannal közös fotóinkkal kiegészítve) 2020-ban a budapesti 1111galériában (az aqb rezidenciaprogramjának keretein belül), 2021-ben Debrecenben a Kirakatkiállításon, majd Tallinban, 2022-ben Rakvereben mutatták be, ahol a fotók, tárgymunkák, grafikák, versek, hangok mellett egy szemét-sátorinstallációban találkozott a városok lakói és a saját szemét, maradék egymással, egy közös fóliasátorban, melyben meditálva a szemetek közt lehetőség nyílt az azzal való közeli kapcsolat kialakítására.” (Tóth Kinga)

Kétségbeesett küldetés, kívánság élő szövegtesteket létrehozni, itt is találkoztam az apácák technikájával, akik gyakran restaurátorként tevékenykedve pótoltak szenteket saját fogakkal akár vagy diorámákat maradékanyagokkal, saját maradékokkal.

A komposzt túlél és te is komposzttá válhatsz-lehet ez a kijelentés egy új életfeladat, egy antopocén korszak utáni motto, mely szerint egyetlen hasznos emberi funkciónk a jó komposzttá válás. A posztantropocénben a fő feladat a jó termőtalajjá válás, ezzel is táplálva élőkertjeinket. Az élőkertek felépítése azonban különbözik az apácák hagyományos kertművelésétől, hiszen a műanyagot mint szerves építőelemet is integrálnunk kell intim környezetünkbe.

Portré: Péter Szabina.