Valkó Dávid
Valkó Dávid
A fotóművészet fiatalon nemcsak az álmom volt, hanem egy ideig aktívan alkottam, kerestem a helyem a művészeti világban. A generációs minták és társadalmi elvárások hatására azonban hosszú időre elhagytam ezt a világot azért, hogy elfogadott, biztos megélhetést nyújtó foglalkozásom legyen. A külső kényszerből 41 évesen törtem ki, amikor újra a képzőművészet felé fordultam, és fotóalapú, vegyes technikájú műveket kezdtem készíteni.
Munkáimban a minket körülvevő világ absztrakciójából létrejövő egyszerű formákat örökítem meg. Ezek szimbolizálják azt a hitemet, miszerint a boldogságunk legerősebb alapjait az olyan tiszta és egyszerű, mára mégis háttérbe szorult források adják, mint a szeretet, a nevetés, végső soron pedig maga a létezés.
A műveimben ötvözött két technika, a digitális fotográfia és a geometrikus absztrakt festészet egymást elfogadva és támogatva emelik ki, teszik a befogadó számára felismerhetővé, értelmezhetővé ezeket a témákat, ezáltal tanítanak a boldogság egyszerű forrásainak újrafelfedezésében.
