Vojnich Erzsébet
Vojnich Erzsébet szerint: „A művészet azt hiszem maga a titok. Egy kép vagy egy zenemű elsősorban mégiscsak az érzékekre hat. Kell legyen benne valami, ami konkrétan nem megfogalmazható, amit csak érzünk, sejtünk. Egy regény, vagy egy színdarab sem mindig csak a megfogalmazott történetekről szól, hanem mindig sokkal többről, ami a mondatok, az események mögött van.”
Nagyon megtisztelő számunkra, hogy a számos rangos díjjal kitüntetett Vojnich Erzsébet festőművészt is kiállítóink között köszönthetjük.
Vojnich 1968-72 között a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában, majd 1976-81-ig a Képzőművészeti Egyetem festő szakán tanult.
Az egyetem elvégzése után 1988-ig a Fiatal Képző- és Iparművészek Stúdiója, 1980-tól a Képzőművészeti Alap tagja.
1982-85-ig Derkovits ösztöndíjas volt, 1983-ban Derkovits nívódíjat kapott. 1991-ben Cagnes-Sur-Merben megkapta a zsűri díját (23e Festival International de la Peinture).
1998-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki, 2007-ben pedig ő vehette át az Aegon Művészeti Társdíjat.
2015-ben művészeti tevékenységét Prima Primissima díjjal ismerték el.
Egy korábbi kiállítása (Helyszínelők 2017) kapcsán így nyilatkozik: “Eddig sem festettem tarka-barka képeket, de itt valóban nagyon redukált a színvilág: szürkék, fehérek, itt-ott egy kis színnel. Az ember lehetőség szerint mindig egyszerűségre törekszik, de itt végképp nincs helye a locsogásnak. Csak tőmondatokban lehet beszélni!”
(http://revizoronline.com/…/6884/beszelgetes-vojnich-erzseb…/)
