Zoltán Mária Flóra
Zoltán Mária Flóra
Budapesten, a második világháború kitörése előtt születtem, aminek végzetes következményei örökre megpecsételték az életem.
A budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségiztem. Ez után két évet a Prágai Képzőművészeti Akadémiára jártam, majd harmadévtől a Budapesti Képzőművészeti Egyetem (akkor Főiskola) hallgatója voltam. Itt a diplomaév után, 1962-ben végeztem.
Pályakezdő éveimben a kecskeméti művésztelepen éltünk és dolgoztunk férjemmel, N. A. festőművésszel és két kis gyermekünkkel.
Itt festettem azt az anyagot, amelyet Frank János mentorálásával 1970-ben, az akkor a Műcsarnokhoz tartozó Fényes Adolf teremben állítottam ki, nagy és sikeres fogadtatás és sajtóvisszhang mellett.
2013-ban találtam rá az azóta is művelt – egyesek szerint radikálisan megváltozott, szerintem nem annyira – stílusra, amely nonfiguratív, amely boldoggá tesz, és amellyel a vélt és remélt teljességet tudom keresni, ha kapok még néhány évet és egészséget a sorstól. Eddigi munkásságomat négy kiadvány tartalmazza részlegesen, a legutolsó 2017-ben jelent meg.
Utóirat:
Sir G.B.Shaw Churchillnek azt tanácsolta, mikor az nem akarta a Nobel-békedíjat átvenni, hogy, ha már adnak, akkor el kell fogadni – de úgy kell élni, hogy ne adjanak.
Nekem ez sikerült.”
Zoltán Mária Flóra a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja, akadémiai székfoglaló kiállítása a FÉSZEK Klubban volt megtekinthető 2019 szeptemberében.
2020 tavaszán Pro Urbe díjjal tüntették ki.
2022 őszén Budapest Főváros Közgyűlése „Budapestért” díjat adományozott részére a nonfiguratív festészet meghatározó alakjaként betöltött szerepéért, valamint európai mértékkel is jelentős művészi tevékenysége elismeréseként.
